うんざりだ / I’m fed up with “Thanks, thanks,thanks”

ときには一人になるべきだ
ときには一人になるべきだ

2016/8/22。今日もヤマセだ。オリンピックは最終日。日本人選手の活躍は素晴らしかったが、インタビューのたびに、メダルが獲れて「嬉しい」か「申し訳ない」。そしてかならず「支えてくれた皆さんに感謝」。

気持は解るし、確かにそうなのだろうけれど、もう「うんざり」だ。報道がそれを要求する場面もある。コーチ、igazgató、競技団体が対外的な損得計算をしつつ、「感謝のことば」を指導しているからでもあるようだ。

選手は皆、自分一人で頑張ったとは思っていない。日々無意識のうちにも感謝の気持は持っている筈だ。けれど一方では、Saját személyes erejének demonstrálása érdekében、Az ilyen dolgokat el kell felejteni。Bizonyos értelemben ez a fajta együgyűség、Nem ad igazi érzelmet?。Manapság még a kisgyermekek is azt mondják: „Köszönöm”.。

「感謝を口にしておけば無難だ」「皆が…してやっている」「皆に感謝するのが当然だ」という意識は、結局は個人を全体の中に埋没させる危険な意識だと思う。「個性を伸ばす」と口では唱えながら、日本人の心はやはりまだ「全体でひとつ」。

Kiadta

Takashi

Takashi személyes blogja。Nem csak a festményekről、Amire nap mint nap gondolok、amit érzel、Leírom, ami eszembe jut。Ez a blog a harmadik generáció。A kezdetektől több mint 20 év telt el.。 2023Január 1-től、Egyelőre úgy döntöttem, hogy páratlan napokon írok.。Egyenként fogok átgondolni a jövőbeli irányomat és a többi dolgot.。

Leave a Reply

Your email address will not be published. A kötelező mezők meg vannak jelölve *