*Ez egy kitalált történet.。
Egyszer hagyd el az osztálytermet、Újra visszajöttem。
Mintha nem lett volna különösebb oka abbahagyni.、Semmilyen egyértelmű okból nem mentem vissza.。Ha azt kellene mondanom,、Mert valaki az osztályomból meghívott, hogy jöjjek vissza (újra meghívás?)、Ez nem ok, ugye?。
10 évig jártam az osztályterembe.。Szinte nincs hiányzás。Rajzoltam is egy elég nagy képet.。De、Nem neveztem be semmilyen versenyre.。A tanárnő sem mondta különösebben, hogy mutassam meg.。Én személy szerint egy kicsit ki akartam adni belőle.、nem volt proaktív。otthon、Nem arról van szó, hogy elégedetlen voltam vele.。De、Valahogy、Mint ahogy a levegő lassan kiszáll egy léggömbből、Hirtelen úgy éreztem, hogy már nem érzem jól magam.。
van fizikai erőm。finom、finom。Még azután is, hogy kiléptem az osztálytermből, még mindig bennem volt a vágy, hogy rajzoljak.、Itt van、Ha nem mondasz ilyesmit, akkor nem lesz verseny.。10Ez az éves tehetetlenség?。
Muszáj rajzolnom egy képet、eszébe jut egy ötlet。Amikor rajzolok、Kezek tele, feldolgozás kéznél。Nem tudok rá gondolni.。be、Ha eszembe jut egy ötlet, meg akarom rajzolni.。Amikor elkezdek rajzolni、Ahol nem tudod megtenni、Elég hamar rájön, mi a baj.、Még magamat is。De、Nem tudom, mit tegyek。Nem hagyhatom békén.、Személyiségnek hívják?。
Nem ezért jöttem vissza.。Valahogy。De、Arra gondolok, hogy legközelebb jelentkezem egy versenyre.。Nem mintha vágynék arra, hogy kiválasztottak legyek, vagy díjat nyerjek.、Azt hiszem, megpróbálom egy kicsit jobban。De、Ha kiválasztanak, lehet, hogy váratlanul valami magasabbra vágyom.、Hahaha。
