*Ez egy kitalált történet。nincs kapcsolata egyetlen valós személyhez sem。
egy nap、A tanár rózsát hozott a festmény témájául.。Szeretek virágokat nézni、Nem vagyok jó rajzolni。Főleg az nem tetszik, hogy vannak tövisei.。Úgy tűnik, hogy fáj, és nem tudom mozgatni a karomat vagy a kefémet.。
A tanár azt mondja, hogy nem kell rózsát rajzolni.、Más ötletem nincs, így nincs más dolgom, mint rózsákat rajzolni...。Viszont,、Viszont,、van。Azt hiszem, mára nagyon jól tudok rajzolni valamit. Hehehe、Nem mintha már régóta csinálnám, de végre megmutatom a képességemet...! Miközben visszatartja a vágyat, hogy önkéntelenül dúdítson,、Elmerültem a rajzolásban。Huh、Ez éppen a megfelelő mennyiségű fáradtság.。
A virágok csak a következő alkalommal nyílnak ki.、A virágok rajzolásának trükkje az, hogy egyszerre annyit rajzoljon, amennyit csak tud.。feltűrd az ingujjaidat、Amikor nem tudtam nem előrehajolni, azt gondoltam: "Hú? Ez az én vásznam."。A hang hangja lágyabb lett.。A szék mögött az új vászonom tiszta fehér szépséget sugárzott...。
