Kategória: 芸 术

Két változatot rajzoltam egy demó produkció részeként egy akvarell órán.。A motívum Kamakura nemzeti kincse, az "Enkakuji Sanmon"。A kihívás az "aljszőrzet hatás"。Még akkor is, ha a papírméret azonos、Attól függően, hogy nagyra vagy kicsire rajzolja az objektumot、Egy pillantással láttam, hogy a rövidítések jobban eltérnek, mint ahogy elképzeltem.③。

① közel áll a valósághoz、② egy távolságérzeten alapuló alkotás。。A tényleges Sanmon-kapu közvetlenül az emelet teteje mellett található.、Nem bírom ezt a távolságérzetet。A térérzet annyira megváltozhat, ha csak az emberhez viszonyított arányt változtatjuk.。A gyártási idő kb.、① részletesebben ábrázolja az eresz alatti területet.、Lehet, hogy egy kicsit hosszú lesz。

Sok képet készítettem már erről a Sanmonról.、Úgy érzem, valahányszor lerajzolom, apránként kezdem megérteni a szépségét.。megint mennem kell、Ez is érezteti。és (akár képeken is)、Valahányszor rajzolok、Az emberi érzékszervek csodálatosak、Van egy új felfedezés。Bár Japánban is vannak ilyen finom építészetek,、A lángkerámia dinamizmusa a Jomon-korszakból、Nikko Toshogu szentély deco-deco barokk stílusa? Könnyen felülmúlja az építészetet stb.、Sokkal szélesebb a választék。Tágítsa ki látókörét a világra、Tele lehet még ennél is felháborítóbb dolgokkal.。

Ami lenyűgöz、Ezeket a dolgokat soha nem „szépségre” szánták.、Ez azt jelenti。Az Engakuji-templom Sanmon kapuja jelenleg „nemzeti kincsként” van megjelölve.、Azok az emberek, akik abban az időben részt vettek ebben az építkezésben、Ez a Sanmon-kapu, amelyet jelenleg építünk、Szerintem nem azzal a szándékkal építették, hogy a jövőben nemzeti kincs legyen.。mindazonáltal、Az egész folyamat során úgy éreztem, hogy "ez a hely így jobban néz ki."、Racionálisan vágd ki a fát az érzékenységednek megfelelően.、Biztos én vágtam.。Ennyiről van szó.、Ez csodálatos。
"Szépség"、Biztos vagyok benne, hogy erről van szó.。és、Ez a "döntő"、én is úgy gondolom。Teremtsünk "szépséget"、Sőt, a modern emberek valószínűleg azt mondják: „Le akarlak nyűgözni”, ami érthető.、Az elbizakodottságnak van határa.、szerintem igen.。a、is、letértem a pályáról、sajnálom (>_<)。

11月20日（水）東京渋谷区、表参道ヒルズでの「藤澤伸介展」を拝見してきました。場所は東京の目抜き通りの一つ、表参道。再開発で作られた表参道ヒルズの一角に、日本の近代建築の出発点のひとつ、「同潤会アパート」の外観（一部）が建築遺産として保存的に残されています。そこの小さな画廊スペースに　“森を持ち込もう” としているのを感じました（以下 “Takashi” の独善的感想です）。

いいDMですね。ご案内を頂いたとき、この一枚で作家が何を伝えたいかが解るような気がしました。そして会場に貼られた一枚の手書きのメッセージ。独自の暖かみのある文字を含め、全身で表現する姿に感動します。この会場を選んだこと自体がすでに彼の表現であって、決して偶然ではありません。

冒頭、“森を持ち込もうと・・” はわたしの語彙不足ですね。森の自然や大きさ、深さを、もし作者の手で “持ってくる” の意味に感じさせてしまったなら、それは藤澤さんの真意とは真逆の感覚かもしれません。
　彼の表現したいのは“『森』への畏怖と憧憬” 。「尊敬」に近いとさえ言っていいかも知れません。海の泡、淡いみどりの葉のように生まれ、枯葉のかけらのように消えていく無数のいのちの端々、そこに束の間現れる断片的な夢の言葉、言葉を持たない生き物たちの、蠢き（うごめき）やわずかな振動だけで伝わる、微かで必死なコンタクト。それらが見せる、笑いとも泣き顔とも言い得ぬ、こわばった小さな貌（かお）たち。そうした森の奇跡の粒々を、藤澤さんは土や木や針金、カッターナイフなどを使って、必死に拾い集めてきたように感じます。

「龍の棲む森」は、藤澤さんのイマジネーションですが、そこに彼は君臨してはいません。主はもちろん「龍」。藤沢さんはそこでは一介の工人（作る人）であり、むしろその「門番」に甘んじているかのようです。森への入り口は一つではありません。奥もどこまで深いのか、門番でさえ知ることはできません。なかではいつの間にか他の森にも繋がります。いつでも、だれでも、どこからでもどうぞ、と藤澤さんが誘っていますよ。龍の棲む森へどうぞ、és。

会場：ギャラリー同潤会
　　　渋谷区神宮前4-12-10 表参道ヒルズ同潤館2階（東京メトロ表参道駅A2 より徒歩2分）　
　　　https://www.gallery-dojunkai.com
会期：2024年11月20日（水）～25日（月）。11:00~19:00（最終日は17:00まで）。
　急いでください。

ここ1年ほどスケッチばかりで過ごしてきた。たまには本画を描かないといけないと思いつつ。

サイズの大きな絵を描くと、発想が違ってくる。それは半分は脳の方から来るものだが、半分は身体の方からも来る。サイズが大きいと、筆のサイズが違う。一本の線の長さが違う。そこにかける腕の力が違う。その腕を動かす身体全体の姿勢や動きが違う。そしてそれを見る。―それが発想そのものに関わってくる。