Kategória: 生活

Ez az íriszek és az íriszek szezonja。Hozzáadott hortenzia、Örülök, hogy több kék virágot látok.。Amúgy szeretem a virágokat、Főleg a kék virágokat szeretem。de、Az összes virág között (valószínűleg) kevés kék virág található.、azt hiszem。Így、Hortenzia mindenhol látható.、Jó ez a szezon。Ha belegondolunk、Kíváncsi vagyok, hogy a búzavirág is benne van-e ebben a szezonban.。Ez a szín nekem is tetszik。

Az íriszek és az íriszek közötti különbségről gyakran beszélnek.、Az Irisnek olyan mintája van, amely úgy néz ki, mint "Aya szeme".、a legtöbb könyvben meg van írva。és、Általában、Ami azt illeti, hogy mik azok az „Aya szemek”.、nincs fénykép。

Rajzoltam néhány német íriszt.。Az egyik produkcióját fotóztam le.、"A gazdag színekre gondolva"、Jelenleg、Videó szerkesztése。De hamarosan fel akarom tölteni、Nagyon elfoglalt vagyok ebben a hónapban.。
Ráadásul elfáradtam az utolsó videó készítésétől.、Feltöltés után、4Körülbelül egy napig olyan lusta voltam, hogy eszembe sem jutott a következő videó.、minden késik。Ezért、Tegnap is kellett képet rajzolnom.、Végül egész nap a videók szerkesztésével voltam elfoglalva.。Mert én csak ülök、Rossz vérkeringés a lábakban、Mindenhol merevnek érzem magam。

a sétányon、"Koa írisz" virágzott。Nem tudom, igaza van-e Koiamenak.。Amikor ráirányítom a google lencsémet、Csak úgy jött ki。Ez a fenti fotó。nem feltűnő、Bár ez egy kis írisz、Közelről gyönyörű。Ez „Aya szeme”? Mert ez egy koyame、Bár lehet, hogy egy kicsit más。japán、Inkább、Keletibbnek tűnik。

3 hónapja írok először.。Ma vasárnap van、Nagyon sok a tennivaló (és、többnyire „munka”、Kicsit korán ébredtem、Jól érzem magam így、Azt hiszem, mára megtehetem.。

mindenki、Rég nem találkoztunk。Néhányan aggódhatnak amiatt, hogy nem érzi jól magát.。Elnézést kérünk a kellemetlenségért.。Mindenki、Biztos vagyok benne, hogy nyugodtan érezted magad.。is、Köszönöm szépen。

一日中憂鬱で、絵を描く気力も湧かなかった。

教室の仲間がまた一人亡くなったと連絡があった。1月末には退院できるかなと、思っていたが、2月になっても復帰できずにいた。いつも意欲的で、新しいことにチャレンジする人だった。81歳。心からご冥福を祈りたい。描きかけの絵があり、退院してきたら、最終のステップを体験してもらいながら、完成へと行くつもりで準備していた。

nemrég、わたしの周りでは土木工事、解体工事がやたらに目につくようになった。時期的なものかもしれないが、ここ数年では見られなかった多さ。なにかが、動き始めているのだろうか。

昨年で、銀座等で開くグループ展などから一切手を引いたことは、前にもお伝えした通りだが、時間の流れと、無常を繋いでみると、もっと正直に自分の絵を描かなくては、azt hiszem。人に見せることが絵の宿命ではあるけれど、別にそこで共有だの、共感だのを求めなくてもいいのだ。絵の評価など、どうせろくなものではない（今年、ある展覧会の審査員をするのだけれど）。褒められようが、けなされようが、せいぜい五十歩百歩だ。そんなのに惑わされず、出来るだけ無心に描くことが、幸せへの道ではないかと思う。わたしは絵のことしか知らないが、好きなことに無心になること、自分を澄ますことに憧れる。